JÉZUS AZ ÚT
AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET

 A legtöbb ember tud Jézusról, de ISMERIK-E valójában Jézust?  Tudod-e, hogy Jézus miért jött a Földre?  Tudod, hogy Jézus az EGYETLEN, aki tudja a választ az élet kérdéseire? Jézus azt  mondta:  „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért  jöttem, hogy életük legyen, sõt bõségben éljenek.”      (János  10,10)           
 Jézus az EGYETLEN út Istenhez, az EGYETLEN út a mennyországba.  Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és azélet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” 
  (János 14,6)
      Meghívunk, hogy tudd meg az igazságot Jézusról egy ingyen es, hétleckés tanfolyam során. Az elsõ leckét tartod most a kezedben, kérjük, olvasd el és gondolkozz el alaposan Jézus állításán, miszerint Õ AZ ÚT SZÁMODRA AZ ÉLETHEZ, AZ ÚT A MENNYORSZÁGBA.
     Ez a meghívás olyan emberektõl érkezik hozzád, akik keresztények kívánnak lenni csupán, éppen ezért nem tartoznak semmiféle felekezethez.  Célunk az, hogy visszatérjünk az újszövetségi mintához mindabban, amit tanítunk és teszünk.  Ha szeretnél többet tudni rólunk, írj erre a címre: 
    Bibliai Tanulmányok Otthon, 1537 Budapest, Pf. 453/233.

 

MEGTALÁLNI JÉZUST, AZ UTAT

      Jézus megmondta nekünk, hol tanulhatunk róla:  „Ti azért kutatjátok az Írásokat,  mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot.”   
 (János 5,39)
     Máté, Márk, Lukács és János írásai felfedik Jézus életének részleteit. „Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek  megírva ebben a könyvben.  Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek:  Jézus a Krisztus, az Isten fia, és a hitben életetek legyen az õ nevében.” 
(János 20,30-31)
    Az Újszövetség további részeiben Pál és mások írásai felfedik számunkra Jézus parancsolatait. Pál írta:  „Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy lélektõl megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata.”    (Pál 1. levele a korinthusiakhoz 14,37)
Az írások tanulmányozása tehát nélkülöz- hetetlen, ha meg akarjuk ismerni Jézust.

 

JÉZUS, AZ ÚT EGY JOBB ÉLET FELÉ

       Jézus a következõ szavakkal fogalmazta meg földrejövetelének célját:  „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sõt bõségben éjenek” 
  (János 10,10)

  Nem ígér vagyont és fényûzést, de megígéri a létszükségleteket azoknak, akik követik õt:  „Ne aggódjatok tehát,   és ne mondjátok:  Mit együnk? -vagy:  Mit igyunk? - vagy:  Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek elõször az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” 
 (Máté 6,31-33)

     Pálon  keresztül Jézus megadta azt a receptet, ami alapján a hívõ keresztények igaz belsõ békének örvendhetnek:  „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
  (Pál levele a filippiekhez 4,6-7)

Ha egy kereszténynek ez a béke nincs birtokában, ez azért van, mert nem gyakorolja Jézus vallását.


 

JÉZUS, AZ ÚT A BÛNBOCSÁNAT FELÉ 

A bûn Isten törvényének megszegése.  Minden ember követ el bûnt, de senki sem bocsáthatja meg saját bûnét.  Isten azonban gondoskodott a megbocsátásról - Jézuson keresztül.  „Bûneinket maga vitte fel testében a fára.”
  (Péter 1. levele 2,24)            

Jézus megadta azokat a feltételeket, amelyek mellett bûneink bocsánatot nyerhetnek: „És így szólt nekik:  'Így van megírva; a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közöl, és hirdetni kell az õ nevében a megtérést és a bûnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtõl kezdve.
  (Lukács 24, 46-47)

„Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül.”
                                                     (Márk 16,16)

„Õ benne van - az õ vére által - a mi megváltásunk, bûneink bocsánata is,
 kegyelme gazdagságából.”
                                                     (Pál levele az efezusiakhoz 1,7)

 

JÉZUS, AZ ÚT ISTENHEZ

Amikor Isten megteremtette az embert, szoros kapcsolat volt Isten és az ember között. Ez a kapcsolat rendkívül hasznos volt az ember számára, hiszen Isten bölcsessége, tudása és hatalma mind az õ javát szolgálta.  De bûnével az ember eljátszotta Isten jóindulatát. A bûnbocsánat lehetõvé tételével Jézus vált az Istenhez visszavezetõ úttá az ember számára. „Ezért  üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen õ mindenkor él, hogy esedezzék értük.”         
                                                           (Zsidókhoz írt levél 7,25)

 

     „Mindez pedig Istentõl van, aki megbékéltetett minket önmagával
Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.”
                                                       (Pál második levele a korinthusiakhoz 5,18)

   
Jézuson keresztül juthatunk el Istenhez imáink során.  „Mert általa van
 szabad utunk mindkettõnknek egy Lélekben az Atyához” 
                                                                          (Pál levele az efezusiakhoz 2,18)
 

        Jézus kijelentette, hogy õ az egyetlen, akin keresztül az ember eljuthat Istenhez.
  „Jézus így válaszolt:  'Én vagyok az út, az igazság és az élet; senkisem mehet
  az Atyiához, csakis énáltalam'" 
                                                        (János 14,6)

 

JÉZUS A KIVEZETÕ ÚT A VALLÁSI
ZÛRZAVARBÓL

     Sokakat, akik Krisztust követni szeretnék, megzavar az egyházak sokasága és a meggyõzõdéses keresztények által hirdetett tanok ellentmondásai. Nem szükséges ennek a zûrzavarnak részévé válni.  Jézus sem helyeselte azt.

     Máté evangéliumának 16.  fejezete 18. versében Jézus ezt ígérte: 
 „És én ezen a kõsziklán építem fel egyházamat.”

     Egyházának kezdetérõl az Apostolok cselekedetei 2.  fejezetében olvashatunk:
 „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülõkkel.”

                                                                                           (Az apostolok cselekedetei 2,47)
 

AzÚr meg mindig gyarapítja azok számát, akik üdvözülnek az õ egyházában. Ha üdvözülünk, az õ egyházához tartozunk, és egyesülúnk mindazokkal, akik már oda tartoznak.  Az Úr utasításai így szólnak:  „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.  Egy a test,  és egy a Lélek, amint hogy egy reménységre kaptatok elhívást is:  egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; õ van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.”

                                                                                              (Pál levele az efezusiakhoz 4,3-6)

     Hasznos számunkra, ha együtt imádkozunk és dolgozunk a többi üdvözülttel, akik össze vannak velünk kötve Krisztusban ezekkel az egyesítõ kötelékekkel. Ám ha más testülethez (felekezethez) csatlakozunk, vagy más Urat (vallási hatalmat) fogadunk el, vagy más hithez (tanhoz) ragaszkodunk, elhagyjuk azt az egységet, amelyért Jézus imádkozott.

 

JÉZUS, AZ ÚT A MENNYORSZÁGBA

„Nekünk pedig a mennyekben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítõül, aki az õ dicsõséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erõvel, amellyel maga alá vethet mindeneket.
                                                                                 (Pál levele a filippiekhez 3,20-21)

     „És így mindenkor az Úrral leszünk."
                                 (Pál elsõ levele a thesszalonikaiakhoz 4,17)

 

MEGTALÁLNI  JÉZUST,  AZ  UTAT

 

    Jézusnak, mint az útnak, követése az Õ példájának és tanításának követését jelenti.Jézus ezt mondta:
 „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.”  (János 5,31)
 Jézus megrótta azokat az Õ idejében élõ embereket, akik azt állították, hogy elfogadják Õt az Úrként, de figyelembe se vették tanításait. „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?”  
                                                                                                                                                                                        (Lukács 6,46)

    A Biblia az egyetlen megbízható információforrás Jézusról.  Filmrendezõk és regényírók nagy szabadossággal dolgozzák fel történetét. Sok szülõ és ismerõs, akik beszélnek nekünk Jézusról, sosem tanulmányozta a Bibliát.  Prédikátorok és tanítók, akik éveken keresztül tanulták a Bibliát, gyakran teszik hozzá saját véleményüket és filozófiájukat, úgyhogy a végén már nem tudjuk, mi jött a Bibliából és mi nem; az, hogy mennyire eltérnek egymástól, bizonyíték arra, hogy tévednek. Nagyon fontos tehát, hogy mi magunk is tanulmányozzuk a Jézusról szóló igazság eredeti forrását.
 

JÉZUS AZ ÓTESTAMENTUMBAN

    A Biblia két nagy részre osztható: az Ószövetségre és az Újszövetségre. Az Ószövetség írása befejezõdött  már 400 évvel Jézus születése elõtt, mégis sok dolgot tartalmaz róla. Az Ószövetség többször villantja fel Jézus alakját fizikai megjelenése elõtti állapotában. Amikor Isten meg akarta teremteni az embert, így szólt egy másik isteni lényhez:  „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóva.”
                                                                                                                                        (1 Mózes 2,16)
 

   Az Újszövetség ezt az isteni lényt az „Ige”- ként nevezi meg. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Õ kezdetben az Istennél volt.  Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.”
                                                                                                                                                                                         (János 1,1-3)

   Az Ószövetség megjósolja, hogy egy szûztõl fog megszületni.  „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiát, s nevezi azt Immánuelnek.”   
                                                                                                                                (Ézs 7,14) Károli ford.

 Az Immánuel név azt jelenti:  Velünk az Isten (Máté 1,23). 
Az Ószövetség még születésének helyét is megjövendöli Mikeás próféta könyvében, 5. fejezet 2. vers.
 

JÉZUS AZ EVANGÉLIUMOKBAN

 Az Újszövetség feljegyzi az ószövetségbeli jövendölések beteljesedését.  János így tanúskodik errõl: 
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsõségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”                                                              (János 1,14)

   Négy író számol be Jézus életérõl.  Ezeket a beszámolókat evangéliumoknak nevezzük, ez a szó azt jelenti:  „jó hír”.
     Mindegyik író mást és mást próbál kihangsúlyozni Jézusról.
     MÁTÉ a tanításokra teszi a hangsúlyt, különösen arra, amely a „mennyei királyság”-ra vonatkozik.
     MÁRK  Jézus csodáit helyezi elõtérbe, bemutat-ván az  Õ hatalmát.
     LUKÁCS  Jézus tökéletes ember voltát hangsú-lyozza, anélkül, hogy megfeledkezne ember voltáról.
     JÁNOS Jézus tökéletes isteniségére teszi a hang-súlyt, anélkül, hogy megfeledkezne ember voltáról.

  Az evangéliumok, bár különbözõképpen, mégis teljesen harmonikus leírást adnak arról a személyrõl,aki a történelem legnagyobb alakja.

   Senki sem ismerheti JÉZUST, AZ UTAT, aki nem olvasta el figyelmesen ezeket a feljegyzéseket. Elolvasván azokat, meglepõdve  tapasztaljuk, hogy az igazi Jézus mennyire különbözik attól az elképzelttõl, akit a széles körben terjesztett rossz, hiányos  információk hoztak létre képzeletünkben.
 

JÉZUS AZ APOSTOLOK
CSELEKEDETEIBEN ÉS A LEVELEKBEN

    Az evangéliumok nem tartalmazzák Jézus összes tanítását.  Csak azokról tudósítanak, amelyeket Jézus még a földön tanított. Ezt pedig behatárolta az, hogy a tanítványok mennyit tudtak megérteni az alatt a rövid idõ alatt, amíg Õ velük volt.  Mielõtt elhagyta õket elmondta nekik, hogy a továbbiakban hogyan fog szólni hozzájuk.  „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni:  amikor azonban eljön Õ, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagából szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendõ dolgokat is kijelenti nektek. Az engem dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és kijelenti néktek.”
                                                                                                                                                                                   (János 16,12-13)

Bibliai Tanulmányok Otthon 

    Röviddel azután, hogy Jézus visszatért a mennyországba, a Szentlélek szállt le rájuk. „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel,, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.”
                                                                                                                         (Apostolok cselekedetei 2,4)

    Ez azt jelenti, hogy az ihletett apostolok prédikációi és tanításai, amelyeket az Újszövetség hátralévõ részében találunk,

 ugyanúgy Jézus tanításai, mint az evangéliumokban levõk.  Pál apostol írja:  „Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektõl megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata.”
                                                                                                                   (Korinthusiakhoz írt 1. levél 14,37)
 

NINCS TÖBB KINYILATKOZTATÁS
Ó- VAGY ÚJSZÖVETSÉG? 

    Bár sok dolgot megjövendöl és elõrevetít Jézusról az Ószövetség, az Újszövetség az, ahol Isten Jézuson keresztül szól hozzánk.

 „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végsõ idõkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.”                                                                                                          (Zsidókhoz írt levél 1,2-2)
 

    Ez azt jelenti, hogy nem kell visszamennünk az Ószövetséghez, hogy megtanuljuk, hogyan kövessük Jézust, az utat. A törvény célja az, hogy elvezesse az embereket Jézushoz.  „Tehát a törvény nevelõnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.  De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelõnek alávetve.”        
                                                                                                                     (A galatákhoz írt levél 3,24-25)
 

JÉZUS, AZ ÚT A
MENNYEK ORSZÁGÁBA

(HETEDIK  LECKE)

 

   Mind a Biblia, mind a tapasztalat emlékeztetnek minket arra, hogy a halál biztos.
 „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.”                                                                                                                                                                      (Zsidókhoz írt levél 9,27)

 Az ítélet akkor fog megtörténni, amikor Jézus visszatér a Földre, úgy, ahogyan megígérte:  „Amikor pedig az Emberfia eljön az õ dicsõségében, és vele az  angyalok mind, akkor odaül dicsõsége trónjára.  Összegyûjtenek eléje minden népet, õ pedig elválasztja õket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.”                                                                              (Máté 25, 31-33)

    A két csoport teljesen különbözô irányba halad majd tovább.

POKOL 

   A következõ szavak a bal oldalon állók sorsát írják le.   „Akkor szól a bal keze felõl állókhoz is: Menjetek elõlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tûzre.”       (Máté 25,41)

„ … mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol férgük nem pusztul el és a tûz nem alszik el.”                                     (Márk 9,47-48)

   „De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tûzzel és kénnel égô tóban: ez a második halál.”                            (Jelenések könyve 21,8)
 

   „Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait.”     (Pál levele az efezusiakhoz 5,6)

 

   Az utolsó idézet figyelmeztetése a mi idônkre is érvényes.  A pokol hétköznapi szóvá vált, nemzedékünk számára nem több, mint szófordulat.  Még a magukat kereszténynek vallók között is sokan vannak, akik kitartanak amellett, hogy Isten túl jó ahhoz, hogy az embert a pokolba küldje.  Ám ha megkérdôjelezzük a poklot, Isten jóságát kérdôjelezzük meg, mert Isten ahhoz is túl jó, hogy hazudjon nekünk.  Márpedig Jézus azt mondta:

   „És ezek elmennek az örök büntetésre”  (Máté 25,46)

   Aki hisz Jézusban, annak hinnie kell abban, hogy ez is igaz.  A pokolba vezetõ út kényelmes és népszerû.

   „Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz és sokan vannak, akik azon járnak.”                                                                                                                               (Máté 7,13)

   Nem kell valakinek gonosz dolgokat elkövetnie ahhoz, hogy a pokolba kerüljön.  Oda juthat azáltal is, hogy nem a mennybe vezetô utat választja.  A Biblia leírást ad a világ végérõl.

„Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennybõl hatalmának angyalaival, tûz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.  Ezek majd örök pusztulással bûnhõdnek az Úrtól és az õ dicsõ hatalmától.”                                                                            (Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 1,7-9)
 

   MENNY 

   Az embert nem azért teremtette Isten, hogy az örökkévalóságot a pokolban töltse, hanem hogy együtt sétáljanak a Paradicsomban        (Mózes könyve 2,7-9). 
 Amikor az ember bûne miatt elvesztette édenkertbeli otthonát, Isten beindított egy tervet a megmentésére, amelynek segítségével megbocsáttatnak bûnei és az Édennél is jobb otthonra lelhet.

   János apostolnak látomása volt az új Paradicsomról:   „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennybõl, az Istentõl, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.  Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felôl:  'Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ô velük fog lakni, ôk pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükrõl, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsôk elmúltak.'”                                                                    (Jelenések könyve 21,2-4)

   Ez az a Paradicsom, ahová a Király összehívja a jobbján állókat, mondván:   „Jöjjetek, atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.”                                      (Máté 25,34)

   Ám a szomorú tény az, hogy csak néhányan fognak ebbe mennyei Paradicsomba belépni.

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”                                                                                                                       (Máté 7,14)

JÉZUS  AZ  ÚT

   Akik elnyerik a mennyei nyugodalmat az ítélet után, azok lesznek, akik Jézusban halnak meg, mert Õ AZ ÚT.

   „És hallottam egy hangot az égbôl, amely ezt mondta:  'Írd meg:  Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva.  Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik õket.'”                                             (Jelenések könyve 14,13)

Ha azok között szeretnénk lenni, akik az Úrban halnak meg, akkor még életünk során ki kell alakítanunk vele a kapcsolatot.  Ezt nem az által valósíthatjuk meg, hogy „Úr”-nak nevezzük Õt, hanem azzal, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, amit Õ fedett fel számunkra.  Jézus figyelmeztetett minket:

   „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem:  Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”                                                              (Máté 7,21)

  Már megtanultuk, hogy az Atya akarata azok számára, akik hisznek Jézusban az, hogy bánják meg bûneiket és keresztelkedjenek meg Krisztusban.   „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.”                                                                              (Pál levele a galatákhoz 3,27)

   „Boldogok, akik megtartják az õ parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”                                                            (Jelenések könyve 22,14)

   Ha megkeresztelkedtünk Krisztusba és az Õ parancsai szerint élünk, biztosak lehetünk abban, hogy a mennybe vezetô úton haladunk.  Ha nem élünk Krisztusban, nem ezen az úton járunk, mivel, amint ennek a sorozatnak az idézetei bizonyítják számunkra, Õ az egyetlen út.

Oldal: Tanulmányok
Church of Christ - Krisztus Egyháza/Gyülekezete - © 2008 - 2024 - churchofchrist.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat