Church of Christ - Krisztus Egyháza/Gyülekezete
WeLcome to the Church of Christ
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Katolikus, református vagy keresztény?
„Egy dolgot kérek az ÚRtól. azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassak egész életemben: láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.”
Zsolt 27,4
A vallásos megosztottság, a hagyományok és emberi tanítások miatt ma sokan nem tudják, mit tanít a Biblia. Nem szakítanak időt Isten igéjének olvasására és tanulmányozására. Azt sem értik, hogy mit jelent Krisztus tanítványának, igaz kereszténynek lenni. Egy barátom nemrég elmesélte, hogyan reagált valaki a családjában arra a döntésére, hogy keresztény lesz. A beszélgetés során a barátom rokona azt mondta: "Nem lehetsz Magyarországon egyszerűen keresztény ! Vagy katolikusnak kell lenned vagy reformátusnak." Amikor ezt meghallottam, arra gondoltam, hogy ez jól kifejezi, hogy a vallásos vezetők hogyan vezették félre az emberek többségét. Hagyományaik miatt nem értik meg Krisztus evangéliumát. Sokan nem tudják, hogy Isten mit tanít az ihletett Írásában, mert nem tanulmányozzák komolyan, hogy Isten mit mondott és parancsolt Krisztus Jézuson át. A hétköznapi ember is megismerheti Isten igazságát, ha hajlandó olvasni (Ef 3,3-5; 5,17). De az igazi kihívás az, hogy miután megismertük Isten igazságát, hajlandóak vagyunk-e engedelmeskedni'? Ez azt jelenti, hogy el kell fordulnunk a korábbi hagyományoktól, amelyek nem Istentől valók. A katolikus egyház. a református egyház vagy bármely más vallási csoport, amelyet az emberek alapítottak, nem az a mérce, amely szerint el kell dönteni, mi a helyes Isten előtt. Az ő igéik és az ő tanításaik nem a végső ige, amely üdvözít vagy elítél minden embert (Jn 12.8). Hogy mit jelent igaz kereszténynek lenni, azt nem az egyházi tanítások és hagyomány ok határozzák meg.
Nem minden Isten felé irányuló vallásos szolgálat elfogadható vagy Istennek tetsző. Jézus megfedte a zsidókat, mert hiábavalóan imádták az Urat. Megmagyarázta. hogy vallásos hagyományaikkal félrelökték Isten parancsolatait (Mt 15,3-9). Hittek a zsidók Istenben'? Vallásosak voltak? Olvasták a Szentírást? De nem engedelmeskedtek Istennek. Inkább olyan hagyományokat tartottak meg, amit Isten nem parancsolt. Az egyházak és tagjaik ugyanezt teszik ma? Jézus azt mondta, hogy Isten akaratának cselekvői legyünk (Mt 7,21-23). A mennyei Atya akarata több, mint egyszerűen csak jót cselekedni az Úr nevében. Sokan még csodákat is tesznek az ő nevében, de ha nem engedelmeskednek Isten akaratának, Jézus nem fogja megengedni nekik, hogy belépjenek a mennyek országába. Jézus törvényszegőknek nevezi őket, mert nem maradtak meg Isten igéjében. Tesznek-e; nagy dolgokat az emberek a vallás nevében Istenért? Történnek-e olyan dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni? De bejutnak-e a mennyországba, ha nem tartják meg Isten akaratát?
Pál apostol azt akarta, hogy zsidó testvérei üdvözüljenek, de ők nem vetettek alá magukat Isten igazságának (Róm 10,1-4). A vallásos buzgóság jó tulajdonság, de az egyedül nem fog minket üdvözíteni. Isten igéjének ismerete nélkül nem ismerjük Isten igazságát. Ha a saját igazságunkat igyekszünk megalapozni, nem követjük Istent Krisztusban. Krisztus tanítványait keresztényeknek hívták (ApCsel 11,19-26). Miért hívták ezeket az embereket keresztényeknek? Krisztussal kötöttek szövetséget, de hogyan mutatták meg ezt az igaz szövetséget?
· Miután hallották a prédikálást az Úr Jézusról, hittek (21.v.). A hit Krisztusban nem családi vagy nemzeti hagyomány, hanem egyéni döntés, amit Isten igazságának megvizsgálása után hozunk (Róm 10,17).
· Ezután a Jézusban vetett hit motiválta őket arra. hogy megtérjenek az Úrhoz. A hit nem megtérés. A megtéréssel együtt jár az életünk megváltozása. Engedelmességet is jelent, ahogy Az apostolok cselekedeteiben olvassuk (2,36-41; 6,7; 18,8).
· Az emberek, akik hallották az evangéliumot, hittek és megtértek az Úrhoz, és az Úrhoz adták őket, mert Krisztusban voltak (ApCsel 11,24; Gal 3,26-27). Nem a papok és az egyházi tanácsok adták őket az egyházhoz. Jézus tette, mert Ő ismeri azokat, akik valóban benne vannak. (ApCsel 2.47)
· Az igaz tanítványoknak az új gyülekezetét bátorították, hogy maradjanak az Úrral (23.v.). Azért, mert valakit az Úrhoz adtak az engedelmes hite miatt, az nem jelenti, hogy nem szakadhat el, nem veszhet el ( 1 Kor 10,12).
· Ez a gyülekezet összejött és együtt dolgozott, tanította Isten igéjét. Krisztus tanítványai nem csak Istennek tartoznak felelősséggel Krisztusban, hanem a közösségnek is Krisztus gyülekezetével (26.v.). Krisztus teste tagjainak egütt kell szolgálniuk az Urat, ahogyan azt az efezusiaknak kijelentették. (Ef 4.11-16).
Ezért ezek az emberek igaz keresztények voltak. Nem voltak katolikusok, sem reformátusok, sem baptisták, sem Jehova tanúi, nem tartoztak egyik egyházhoz sem, amelyet azután alapítottak, hogy Krisztus megalapította egyházát az Újszövetségben. Isten igéje jelenti ki az igazságot, nem az egyházi tanítások. Ha többek vagy kevesebbek igyekszünk lenni, mint olyan keresztények, akikről az evangéliumban olvasunk, akkor saját igazságunkat próbáljuk megalapozni. Ez nem helyes!
A katolikus egyház és a református egyház nem Krisztus egyháza. Valami mások, mert olyan hagyományokat és tanításokat adtak hozzá Istenéhez, amelyek nem találhatók az Újszövetségben (2Jn 9-11). Ezek az egyházak sok száz évvel azután jöttek létre, hogy az apostolok teljesen kijelentették Isten akaratát (2Tim. 3,16-17: 2 Pt 1,3). Az emberek elhatározták, hogy elfordulnak az evangéliumtól, amelyet már egyszer és mindenkorra kijelentettek (Júd 3). Az Úrhoz kell fordulnunk, és igyekeznünk kell igaz keresztényeknek lenni, az emberek megosztó tanításai és nevei nélkül. (1Kor. 1,10-13).
Szomorú, hogy milyen sokan hiszik. hogy a vallásban csak a katolikus és a református vallás között választhatnak. Az igazságot kell meghallanunk és tanítanunk az evangéliumról, mert az Krisztus igéje, ami üdvözít. Jézus világosan azt tanította. hogy engedelmeskednünk kell Isten akaratának és igéjének. A nem Isten igéje szerint való vallásos buzgalom és hagyományok nem fognak megmenteni, hanem becsapnak minket. Vissza kell térnünk Isten útjaihoz Krisztusban. Isten igéjének magja a Fiában még mindig keresztényeket eredményez (Róm. 1,l6), de az emberek tanításai és hagyományai nem.
David Bunting
EGYSZERŰEN KERESZTÉNYEK
Elképzelhető-e az, hogy valaki csak keresztény legyen anélkül, hogy bármilyen vallásos szervezetnek tagja lenne? Vajon hihet-e egy ember Jézus Krisztusban, cselekedheti-e az Ő akaratát, és juthat-e a mennybe anélkül, hogy bármilyen egyházhoz csatlakozna? A válasz -- IGEN! Vajon emberek hagyományait kell-e követnünk ahhoz, hogy Istent helyesen imádjuk? Szükséges-e, hogy emberek tanításait kövessük megváltásunk reményében? A válasz -- NEM! Amikor Jézus meghalt a kereszten, és feltámadt a halálból, nem tette le semmilyen egyházi szervezetnek az alapjait. Az apostolok sem voltak valamilyen egyházi szervezet vezetői. Azok az emberek, akik követőikké lettek, szintén nem képezték egy egyházi szervezet tagjait. Ezek az emberek egyszerűen keresztények voltak, akik Isten tanításai szerint éltek. Ha az első században élők számára lehetséges volt kereszténynek lenni anélkül, hogy bármilyen vallásos szervezetnek tagjai lettek volna, akkor ez ugyanúgy lehetséges a huszadik század emberének is.
KERESZTÉNNYÉ VÁLNI
Jézus ezzel a paranccsal küldte tanítványait a világba: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek leszek a világ végezetéig" (Máté evangéliuma 28,19-20). Ahhoz, hogy valaki Jézus Krisztus követője legyen, meg kell ismernie Jézus parancsolatait és meg kell keresztelkednie az Ô nevében. Nincs más követelmény. Ha valaki ezeket az egyszerű lépéseket megteszi, akkor Krisztus követőjévé válik, azaz kereszténnyé.
Lássunk néhány példát arra, hogyan tették meg ezeket a lépéseket emberek az első században. Az apostolok cselekedeteiről írott könyv 2. részében arról értesülünk, hogy Péter embereket tanít Krisztus haláláról, eltemetéséről és feltámadásáról (22-36. vers). Majd amikor ezt követően a hallgatói megkérdezték tőle: „Mit tegyünk?”, Péter így felelt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára” (38. vers). A 41. versben pedig ezt olvashatjuk: „Akik pedig hittek a beszédnek, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” Amikor ezek az emberek megismerték Jézus tanítását, és megkeresztelkedtek, Jézus követőivé lettek.
A 42. versben a következőket olvashatjuk: „ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban”. Ők pusztán egy keresztényekből állócsoportot alkottak, és nem voltak tagjai semmilyen, az egész világot átfogó, tömegeket magába foglaló egyházi szervezetnek.
Az apostolok cselekedetei 8. részében arról olvasunk, hogy Fülöp Samária egyik városába ment, és sok embernek beszélt Jézus Krisztusról. A 12. vers ezt írja: "De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek; férfiak és nők egyaránt." Ezek az emberek egyszerűen Jézus Krisztus követői voltak, s nem pedig egy szervezett egyház tagjai.
Az ApCsel. 18,8 ezt írja „...és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek és megkeresztelkedtek.” Mivé váltak ezek az emberek? Talán valamely nagy egyházi szervezet tagjaivá? Nem; egyszerűen keresztényekké. Próbálták Jézus tanításait követni, és ezért keresztények voltak.
Még nagyon sok példát említhetnénk Az apostolok cselekedeteiből, de ennyi is elég ahhoz, hogy a mintát bemutassuk. Ezek az emberek, akikről az Újszövetség beszél, megismertek Jézus tanításait, és megkeresztelkedtek. Krisztus követőivé váltak (keresztényekké), és nem voltak tagjai egyetlen egyházi szervezetnek sem. Az apostolok tanításai szerint éltek, amennyire csak tudtak.
ÉS MI A HELYZET MA?
Vajon ugyanez lehetséges-e ma ís? Miért ne? Mást mond-e a Biblia ma, mint amit az apostolok tanítottak akkor azoknak az embereknek? NEM! Mi, az Újszövetség által, ugyanannak az üzenetnek vagyunk birtokosai, mint amit Péter hirdetett Pünkösdkor, amelyet Fülöp tanított a samáriabelieknek, és amit Pál a korinthusiaknak tanított. Ugyanezt a tanítást mi is képesek vagyunk követni, akárcsak az akkori emberek.
Az evangélium üzenete minden időben, minden embernek szól, bármilyen nemzetiségű is legyen. Jézus ezt mondta: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Márk evangéliuma 16,15-16). Krisztus evangéliuma minden embernek szól: a férfiaknak ugyanügy, mint a nőknek. A világ minden részén lakó embereké ez az üzenet, és még mindig éppen olyan érvényes, mint akkor volt. Péter ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte az, aki féli őt, és igazságot cselekszik: (ApCsel. 10,34-35). Isten előtt minden ember kedves, aki azt teszi, ami helyes, függetlenül attól, hogy honnan is származik, vagy milyen pozíciót foglal el a világban. Mindnyájan egyformák vagyunk Isten színe előtt--bűnösök, akiknek a Jézus Krisztus vére általi szabadításra van szükségük. Senki sem sajátíthatja ki Isten szeretetét. Mindenki lehet Krisztus követője, ha hisz Benne, és megkeresztelkedik. Ez Rád ugyanígy érvényes!
MI A HELYZET AZ EGYHÁZAKKAL?
Nos, ha valóban lehetséges az, hogy valaki kereszténnyé legyen anélkül, hogy bármilyen egyházi szervezetnek tagja lenne, mit gondoljunk akkor azokról az egyházakról ill. felekezetekről, amelyek mégis léteznek és működnek? Először is, meg kell értenünk, hogy a helyi gyülekezet keresztények egy csoportja egy adott városban. Ugyanis az egy városban lakók, akiknek közös a hitük, nyilván egymást is meg akarják ismerni, és együtt akarják Istent dicsőíteni. Valójában maga az Újszövetség ír arról, hogy az embereknek szükségük van az egymással való találkozásra, és a kölcsönös bátorításra. „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást” (Zsidókhoz irt levél 10,25). Ezt jelentette a gyülekezet fogalma az Újszövetségben -- keresztények egy csoportja, akiknek közös volt hitük, s együtt dicsőítették Istent.
Egyszerűen kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy nem dicsőíted Istent más keresztényekkel együtt, hanem azt, hogy nem vagy tagja semmilyen egyházi szervezetnek, amely eldöntené helyetted: mit kell hinned, hogyan kell Istent helyesen imádnod. Az egyházi szervezeteket emberek alapították. Nem az egyszerű kereszténység tanításait képviselik, mert a tagjaik még valami mások is, nemcsak egyszerűen keresztények. Ha valaki egy vallásos szervezet tagja, akkor többféleképpen hívhatják: lehet katolikus, evangélikus, református, baptista vagy bármely más elnevezésű: mindezeket a Biblia nem említi. Lehet, hogy egy egyházi szervezetben úgy kell Istent imádnod, ahogy azt a Biblia nem is tanítja. Az is előfordulhat, hogy olyan dolgot kell hinned, ami nem található a Bibliában.
Egyszerűen kereszténynek lenni azt jelenti, hogy valakinek szabad úgy imádni Istent, ahogy az az Újszövetségben le van írva, és csak azt hinni amit az Újszövetség tanít. Semmilyen egyházi szervezetnek sincs joga arra kényszeríteni bárkit is, hogy olyasmit higgyen, ami nem található az Újszövetségben.
Gondolkozz el azon, miért is ne lehetnél te is egyszerűen keresztény. Az az egyházi szervezet, melynek tagja vagy, semmivel sem bír, amire szükséged lenne ahhoz, hogy Isten szemében kedves legyél. Az Újszövetség az, amelyben mindent megtalálsz, ami igaz, és amire szükséged van. Te is lehetsz egyszerűen keresztény.
A Szentlélek
A Szentlélek személy, nem dolog. Nem is csak valamiféle hatalom, amelyet Isten használ. Az írásban az Istenség tagjaként jelenik meg, éppúgy, mint az „Atya” és a „Jézus”, Efezusiak 4,4-6. Figyelje meg a következő tényeket.
Először. A Szentlélek egy személyiség tulajdonságaival bír. Van tudása, 1 Korinthusiak 2,10-11; kiküldik és bizonyságot tesz, János 15,26; szól, János 16,13; van elméje, Rómaiak 8,27; közbenjár, Rómaiak 8,26; lehet tetszeni Neki, Apostolok Cselekedetei 15,28; elszomorodhat, Efezusiak 4,30; ellen lehet Neki állni, Apostolok Cselekedetei 7,51; káromolni, Máté 12,31-32; szerethet, Rómaiak 15,30. És ez csak részleges lista.
Másodszor. A Szentlélek nem csak egy hatalom, hanem Maga is él a hatalommal. Az Apostolok Cselekedetei 10,38 írja: „... felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal ...” Nem azt írja, hogy a szent hatalommal és a hatalommal kente fel. Nézze meg ezt még a Rómaiak 15,13-ban és az 1 Korinthusiak 2,4-ben.
Harmadszor. A Szentlélek Isten is. Vesse össze az Ézsaiás 6,8-9-et az Apostolok Cselekedetei 28,15-tel, a Jeremiás 31,34-et a Zsidók 10,15-tel és az Apostolok Cselekedetei 5,4-et az Apostolok Cselekedetei 5,3-mal, és látni fogja az Istenségre vonatkozó állítást.
A Szentlélek személyét és személyiségét láthatjuk azokban a munkákban, amelyeket a Szentlélek számos helyen, időben és módon végzett.
& Részt vett minden dolgok teremtésében. 1 Mózes 1,2 írja, hogy: „Isten lelke lebegett a vizek fölött”.
& Ő volt a fő eszköz abban, hogy Isten akaratának kijelentését elhozták az embernek. A 2 Péter 1,21 írja, hogy „sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek”. Ez igaz az Ószövetségre éppúgy, mint az Újszövetségre. Számos írás igazolja ezt.
Jézus azt mondta az apostolainak, hogy elküldi nekik a Szentlelket, hogy emlékezetükbe idézzen mindent. Azt mondta nekik, a Szentlélek elvezeti őket a teljes igazságba, megtanítja őket mindenre, és megmutatja nekik az eljövendő dolgokat, János 14,23; 16,13.
Az 1 Korinthusiak 2,6-13 részletezi azt a bölcsességet, amely Istentől jón a Szentlélek közvetítésével. A Jézus által tett ígéret beteljesült. A Szentlélek kijelentette Isten gondolatát, és megmutatott mindent, ami szükséges ahhoz, hogy tökéletesek legyünk és minden jó cselekedetre felkészüljünk, 2 Timóteus 3,16-17.
& A Szentlélek-keresztség. A „keresztel” szó, önmagában, nem nevezi meg, hogy melyik elemben megy végbe a keresztelés. A Máté 3,11-12-ben a vízkeresztséget és a tűzkeresztséget együtt említik a Szentlélek-keresztséggel. Keresztelő János egy általános vízzel történő keresztségről beszél, amelynek alá kell vetniük magukat mindazoknak, akik engedelmeskedni akarnak neki. A tűzzel való keresztség az örök büntetésre, az olthatatlan tűzre utal, amelyet egyesek meg fognak tapasztalni. A Szentlélekkel való keresztség is csak egyesek számára lesz.
Csak két példa van a Szentlélek-keresztségre, az Apostolok Cselekedetei 2-ben és 10-ben. Az Apostolok Cselekedetei 1,6-8 feljegyzi, amint Jézus arról beszél az apostolainak, hogy hatalmat fognak kapni, amikor leszáll rájuk a Szentlélek. Ez pünkösd napján történt, amint azt az Apostolok Cselekedetei 2 feljegyzi. A Szentlélek-keresztség, amelynek egyik hatása a nyelveken szólás volt, jel volt a hitetlen zsidók számára, hogy az apostolok tetszenek Istennek.
Az ilyen Szentlélek-keresztségre az egyetlen másik példa az Apostolok Cselekedetei 10-ben olvasható, Kornéliusznak és házanépének megtérésekor. Ennek a keresztségnek, és hatásának, a nyelveken szólásnak, arról kellett meggyőznie a hitetlen zsidókat, hogy Isten a pogányokat is elfogadja. Amikor Péter beszámolt erről az eseményről a jeruzsálemi testvéreknek, Apostolok Cselekedetei 11,1-18,, azt mondta: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” Hét évvel korábbra kellett visszautalnia, a „kezdet”-re, pünkösdre, hogy példát találjon ahhoz hasonlóra, ami Kornéliusszal és családjával történt. A Szentlélek-keresztségben nem mindenki részesül.
& A Szentlélek az első században bizonyos embereknek bizonyos lelki ajándékokat adott. Ezek az ajándékok azt a célt szolgálták, hogy kezdetben megerősítsék az apostolok üzenetét és megalapozzák az egyházat. Márk 16,20 ezt írja a csodálatos ajándékokról, amelyeket Jézus éppen részletezett: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.”
A Zsidók 2,3-4 először rámutat, hogy az üzenetet megerősítették nekünk, és aztán azt írja, hogy Isten csodákkal és jelekkel, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival tett bizonyságot. Meg kell jegyeznünk, hogy a „tett” múlt időben áll. Ha már egyszer megerősítették, nem kell századokon át újra megerősíteni.
Az 1 Korinthusiak 12,4-11 beszél nekünk ezekről az ajándékokról, megnevezi, melyek ezek. A 13. fejezet leírja, hogy lesz olyan idő, amikor ezek az ajándékok elmúlnak. Az ajándékok, amelyek töredékesen adattak, elmúlnak, de a tökéletes, a teljes, megmarad. Ez arra utal, hogy befejezik Isten akaratának kijelentését, ahogy az ma rendelkezésünkre áll az Újszövetségben. Ugyanerről szól az Efezusiak 4,8-16 is. A lelki ajándékok értéke és időbeli használat korlátozott volt. Akik ma azt állítják, hogy ilyen ajándékokkal bírnak, nem képesek reprodukálni azoknak sem tulajdonságait, sem hatalmát.
A nyelveken szólás itt külön figyelmet érdemel. Amit ma nyelveken szólásnak neveznek, az nem ugyanaz, mint ami a nyelveken szólás az első században volt. Ma ez csak értelmetlen kifejezések sora vagy egyenesen halandzsa. Lássuk, mit mond erről az Újszövetség.
Először. Nem mindenki szólt nyelveken; csak az apostolok pünkösdkor. Az Apostolok Cselekedetei 1,15-ben szereplő 120 testvérnek nem volt része ebben. Ld. 1 Korinthusiak 12,29-30.
(1) Az apostoloknak megígérték a Szentlelket és a hatalmat, Apostolok Cselekedetei 1,1-8. (2) Az apostolokat „galileai”-akként nevezték meg, és csak galileaiak szóltak nyelveken, Apostolok Cselekedetei 1,11; 2,7. (3) Az Apostolok Cselekedetei 1,26 az apostolokra való utalással zárul, és a következő versben, a 2,1-ben a „mindnyájan” csak azt jelentheti, hogy az apostolok voltak azok, akik együtt voltak ugyanazon a helyen, amikor a Szentlélek leszállt. (4) Péter csak az apostolokat védte a részegség vádja ellen, és csak a nyelveken szólókat vádolták részegséggel, Apostolok Cselekedetei 2,14-15. (5) Az apostoloknak Jézus tanúinak kellett lenniük, Apostolok Cselekedetei 1,8, már pedig Péter pontosan ezt mondta az apostolokról, a nyelveken szólókról, az Apostolok Cselekedetei 2,32-ben.
Másodszor. Az első században ezek a nyelvek emberi nyelvek voltak, nem értelmetlen halandzsa, Apostolok Cselekedetei 2,8-13. Az emberek saját anyanyelvükön hallották az apostolokat szólni. Az Apostolok Cselekedetei 10-ben a zsidók, akik Péterrel jöttek, megértették, amit Kornéliusz és házanépe mondott, Apostolok Cselekedetei 10,46.
Harmadszor. A nyelvek jelként szolgáltak, hogy meggyőzzék a hitetlent, 1 Korinthusiak 14,22.
Negyedszer. A nyelveken szólók tudták irányítani az ajándékukat, 1 Korinthusiak 14.
Ötödször. Az ilyen dolgok, mint a nyelveken szólás, meg fognak szűnni, 1 Korinthusiak 13,8. Az időbeli korlátozás az, hogy amikor a tökéletes, a teljes kijelentés eljön. Ez a nyelveken szólást az első századra korlátozta.
& A Szentlélek emberben lakozása. Számos vers szól arról, hogy a Szentlélek a keresztény emberben lakozik. Az igazi kérdés itt az, hogy: „Hogyan lakozik bennünk?” Ugyanúgy lakozik bennünk Isten és Krisztus, hit által, Efezusiak 3,17. A hit pedig Isten igéjének hallásából van, Rómaiak 10,17. A Szentlélek nem szó szerint lakozik személyesen minden egyes keresztényben. Mivel a Szentlélek Istenség, Isten, ha Ő szó szerint mindannyiunkban benne lakozna, ez az Istenség emberi testet öltése lenne, Isten beköltözése emberi lényekbe. Ez történt, amikor Jézus eljött a világra. Mi többiek egyáltalán nem vagyunk ezen a szinten.
A Szentlélek minden vezetése, kommunikációja, irányítása Isten igéjén át történik, amely a Szentléleken át adatott, amint azt láttuk. Ezért nevezik az írásokat a „Lélek kardjá”-nak, Efezusiak 6,17. Az igéjén át munkálkodik a Szentlélek és az igéjén át befolyásolja az embereket.
& A Szentlélek ajándéka. Az Apostolok Cselekedetei 2,38 írja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
A Szentlélek ajándékát ne tévesszük össze a már korábban említett lelki ajándékokkal. Mindössze a nyelvtani szerkezet alapján nehéz megállapítani, hogy az Apostolok Cselekedetei 2,38-ban a Szentlélek Maga-e az ajándék, vagy valamilyen, a Szentlélek által hozott ajándékról van-e szó. De a szövegösszefüggés megmutatja, hogy ez a kifejezés az Ószövetségben Ábrahámmal kezdődően megjósolt áldásokra utal. A következő vers, a 39-es azzal kezdődik: „Mert tiétek ez az ígéret...” Ld. még Galaták 3,16-17.
Minden áldás, mit Isten megígért a keresztényeknek, beteljesült. Isten hatalmából kapjuk meg „azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak”, 2 Péter 1,3-4.
A Szentlélek még közben is jár értünk, segít erőtlenségünkben, hogy megértsük saját szükségleteinket, Rómaiak 8,26-27. Ez nem azt jelenti, hogy a Lélek munkálkodik rajtunk, hanem inkább azt, hogy munkálkodik az érdekünkben Isten irányába. A Szentlélek igéje által munkálkodik rajtunk és csak az igéje által.
Élet a halál után
Mi történik velünk, amikor meghalunk? A világon sokan feltették ezt a kérdést a századok folyamán. Volt néhány furcsa elképzelés, de honnan tudjuk, mit higgyünk? A Biblia részben bepillantást enged abba, hogy mi történik a fizikai halál után. Ennek a brosúrának a részeként bemutatunk egy táblázatot, és arra bíztatlak titeket, hogy ezt nézzétek meg, amint több verset is megvizsgálunk.
Amikor meghalunk, a Biblia szerint a testünk visszatér a porba. Az 1Móz. 3,19-ben Isten azt mondta Ádámnak, hogy a teste vissza fog térni a porba. Ugyanezt tanítja a Préd. 12,7, amely ezt mondja: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt…” Azt is megtudjuk, hogy az ember csak egyszer hal meg. A Zsidó 9,27 írja: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.” Ez a vers elutasítja a reinkarnáció hamis elméletét, mert csak egy életet élhetünk. A reinkarnáció nem lehet igaz, mert ezután az élet után szembe kell néznünk Isten ítéletével azok miatt a dolgok miatt, amelyeket tettünk.
Bár a testünk visszatér a porba, tudjuk, hogy a bennünk lakozó lélek tovább fog élni. Visszatérve a Préd. 12,7-hez: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” A lelkünk visszatér Istenhez, míg a testünk elporlad. Csak a lelkünk él tovább, a testünk nem. Valaki megkérdezett engem: „Kinek a lelke él tér vissza Istenhez a halál után – csak az igaz embereké?” Mindenkinek a lelke fel fog támadni, beleértve a gonosz emberekét is. A Biblia kijelenti, hogy „a lélek” tér vissza Istenhez; nem csak az igazak lelke.
Amikor a lelkünk visszatér Istenhez, egy „Hádész” nevü helyen marad, míg fel nem támadunk. A Hádész szó egyszerûen a halottak birodalmának a neve. Amíg Jézus a kereszten függött, azt mondta a gonosztevônek, hogy azon a napon a paradicsomban találkozik vele, Lukács 23,42-43. Ez azt bizonyítja, hogy a paradicsom, amiről Jézus beszélt, nem lehetett a mennyország, mert Jézus azt mondta, hogy „ma”. A gazdag ember és Lázár történetébôl a Lukács 16-ban még többet tudunk meg Hádészrôl. Lázár a paradicsomba megy és a gazdag ember egy gyötrelemmel teli helyre. Megtudjuk, hogy ez egy olyan hely, ahol a lelkek lakoznak, miközben még élnek emberek a földön. A szöveg arra utal, hogy a gazdag ember visszaakart menni, hogy figyelmeztesse a családját, de Isten nem engedte meg neki (27-31-es vers). A gazdag ember vissza akart menni, hogy elmondja családjának az igazságot, de Isten azt válaszolta, hogy ôk már ismerik az igazságot. Ebben a szövegben említenek egy nagy, tátongó szakadékot (16,26). Ez egy átjárhatatlan szakadék, amely azt mutatja, hogy a gonoszok nem lehetnek az igazakkal és az igazak a gonoszokkal. A gonoszok egyszerűen nem állhatnak együtt az igazakkal ez után a mostani élet után.
A lelkeink Hádészban maradnak az ítéletig. A János 5,29-ben olvasunk a halálból való feltámadásról: „és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” A feltámadás, amit a Biblia említ, egyszerűen a lelki feltámadásunk, és nem pedig testi feltámadás. Ez a második eljövetelkor fog bekövetkezni.
Nagyon logikus, hogy ez a feltámadás nem lehet testi feltámadás, mert a testünk elpusztul a földben és visszatér a porba. A lelkünk az, ami tovább él, és ami feltámad az ítéletkor.
A Máté 25,31-46-ban Jézus leírja nekünk, hogy mire számíthatunk, amikor feltámadunk az ítéletre. Az ítéletkor Isten vagy a Mennybe vagy a Pokolba fog küldeni minket. Sokan próbáltak más helyek létezésével elôállni, de nem olvasunk semmit egy földi paradicsomról vagy egy köztes helyrôl. Mindenki e két hely közül az egyikbe kerül: a Mennybe vagy a Pokolba.
Az ítéletkor mindenkinek számot kell adnia a földi életérôl (Róm. 14,10-12). A földi cselekedeteink alapján fognak felettünk ítélni (Jel. 20,13), minden szóért, amit mondtunk (Mt. 12,36), a titkainkért (Róm. 3,16). A mérce, amely szerint ítélni fognak felettünk, az Isten igéje, az igazság (Jn 12,48), és az ítéletkor végül mindenki el fogja ismerni ezt az igazságot: „Elõttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” (Róm. 14,11).
A Máté 25,31-46-ban Jézus leírja nekünk, hogy mire számíthatunk, amikor feltámadunk az ítéletre. Az ítéletkor Isten vagy a Mennybe vagy a Pokolba fog küldeni minket. Sokan próbáltak más helyek létezésével elôállni, de nem olvasunk semmit egy földi paradicsomról vagy egy köztes helyrôl. Mindenki e két hely közül az egyikbe kerül: a Mennybe vagy a Pokolba.
Az ítéletkor mindenkinek számot kell adnia a földi életérôl (Róm. 14,10-12). A földi cselekedeteink alapján fognak felettünk ítélni (Jel. 20,13), minden szóért, amit mondtunk (Mt. 12,36), a titkainkért (Róm. 3,16). A mérce, amely szerint ítélni fognak felettünk, az Isten igéje, az igazság (Jn 12,48), és az ítéletkor végül mindenki el fogja ismerni ezt az igazságot: „Elõttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent.” (Róm. 14,11).
Krisztus második eljövetele
A Biblia kétséget kizáróan állitja, hogy Jézus vissza fog térni. A János evangéliuma 14,3. versben Maga Jézus is határozottan megmondta ezt a tanitványainak. Bár a világ legtöbb embere nem hisz ennek a bekövetkezésében, mivel elsõsorban azt nem hiszik el, hogy Jézus a Krisztus, mégis kétségtelen, hogy mi fog bekövetkezni, amikor valóban visszajön. Ezt a visszatérésének jellege és az akkor bekövetkezõ események teszik majd nyilvánvalóvá.
Elõször; Jézus második eljövetele egy látható visszatérés lesz amelyet majd mindenki meglát, amint a Jel 1,7. vers mondja:
“Ime, eljön a felhõkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.”
A Mt 24,27. vers Jézus eljövetelének kûlsõ megjelenését az egész égbolton látható villámhoz hasonlitja, Jézus is mindenki számára látható lesz, azokat is beleértve, akik keresztre feszitették; az utóbbiak számára azért, mert akkor támadnak fel. Ez nem valamilyen titokzatos megjelenés lesz a kiválsztott kevesek számára, sem pedig egyetlen személy számára, mint ahogy azt egyesek állitják.
Másodszor; az esemémény váratlanul fog bekövetkezni. 2Pt 3,10. vers azt mondja, hogy az Úr napja úgy fog eljönni, “mint a tolvaj”. Ezért Mt 24,42 igy figyelmeztet bennünket:
“Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok.”
Mint Péter, Jézus is a tolvaj példájával szemlélteti ezt az állitást. A tolvaj fogalma ebben az összehasonlitásban azt jelenti, hogy miként egy tolvaj támadásáról sem tudhat senki, épp úgy ismeretlen az Õ visszatérésének az ideje is, és váratlanul fog bekövetkezni. Aztán a 44. versben ezt mondja nekünk:
“Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok.”
Mindig van valaki, aki megpróbálja meghatározni az Úr visszatérésének dátumát, csak hogy kudarcot valljon vele és ezáltal a tanitványok tömegét sodorja kiábrándulásba, vagy még rosszabba. A Biblia egyáltalán nem ad a második eljövetel idejére vonatkozó jelet. Jézus azonban elmondta a Jeruzsálem lerombolására utaló jeleket, amely A. D. 70-ben következett be; Mt 24,32-33. De azzal folytatta, hogy nincsenek olyan jelek, amelyek megjósolhatnák a második eljövetel idejét. Egyszerüen mindig készen kell lennünk ennek a bekövetkezésére.
Harmadszor; Jézus eljövetelekor egyszerre fog bekövetkezni az általános feltámadás mind az igazak, mind a gonoszok számára. Jézus ezt mondja a Jn 5,28-29. versben:
“Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sirban vannak, meghallják az Ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az itéletre támadnak fel”.
Figyeljük meg, hogy mind a jók, mind a gonoszok feltámadása ugyanabban az órában, egyidőben fog bekövetkezni! Az “óra” és a “nap” szavak használata megmutatja, hogy ez nemcsak váratlanul, hanem nagyon gyorsan fog megtörténni. Ezt még jobban meghatározza Pál az 1Kor 15,51-52. versben amikor a keresztények feltámadásáról beszél: “Ime, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak a romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.”
Mindez “egy szempillantás alatt”, egy bizonyos órában és egy bizonyos napon fog megtörténni.
Azt is mondja, hogy a feltámadás az “utolsó napon” fog bekövetkezni. Jézus mondja ezt a Jn 6,39-40, 44, 54 és a 12,48-as versekben. Erre az eseményre hivatkozik mind “az utolsó nap”, mind az “óra” kifejezéssel, amely el fog jönni. Nem húzódik el egy évig vagy ezerig. Az igazak és a gonoszok feltámadása között nemcsak ezer év, de még egy év különbség sem lesz. A feltámadás mindenki számára egyedejûleg fog bekövetkezni, Jézus visszatérésekor; 1Thessz 4,15-17:
“Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és igy mindenkor az Úrral leszünk”
Az élő keresztények felemelkednek és elváltoznak a feltámadt igazakkal amikor eljön Jézus, akkor, azon a napon, abban a pillanatban. Nyilvánvaló, hogy mindenki egyszerre fog feltámadni, mivel ezek az események az igazakért következnek be, a gonoszok is feltámadnak; az ő állapotuk és jutalmuk azonban nem lesz azonos az igazakéval. Nekik nincs meg a test dicsőséges feltámadásának igérete, mint amelyről Pál beszél az 1Kor 15. fejezetében és Fil 3,20-21. versekben.
Ezúttal úgy is hivatkozik a feltámadásra, mint “vég”-re. 1Kor 15,23-26 versek ezt mondják: “Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az Ő eljövetelekor következnek azok, akik Krisztuséi. Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és az Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget. Mert addig kell uralkodnia, mig lába alá nem veti valamennyi ellenségét. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”
Ezzel az eseménnyel eljön a világvége. Isten terve az emberiség megváltására ezzel be fog fejeződni.
Negyedszer; az itélet az “utolsó nap”-on fog bekövetkezni, amikor Jézus eljön. Meg fogjuk látni, hogy a feltámadás az “utolsó nap”-on történik meg. Figyeljük meg, hogy az itélet egyszerre fog bekövetkezni, az egyik esemény azonnal követi a másikat, a feltámadást követi az itélet. Ezt mondja Jn 21,48:
“Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédemet, annak van itélő birája: az az ige amelyet szóltam, az itéli el őt az utolsó napon.”
Ez az egész emberiség számára szóló itélet, az “itélet napja”. Valóban itélet lesz a szónak az elitélés-t jelentő értelmében, mert minden ember számára eljön a végzet, a halálos itélet. A 2Kor 5,10. verse azt mondja nekünk:
“Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Kriszuts itélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót, akár gonoszat.”
Jézus leirja az itélet/elitélés jelenetét a a Mt 25,31-46. versekben. Ez a szakasz igy kezdődik:
“Amikor pedig az Emberfia eljön az Ő dicsőségében, és Vele az angyolok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet,…”
Aztán úgy irja le az emberek elválasztását, mint a juhok elválasztását a kecskéktől, a juhok Jézus jobb keze felől, a kecskék pedig a bal keze felől lesznek. Itéletének alapja itt látható és még más helyeken is. A 46. vers aztán igy figyelmeztet bennünket:
“És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”
Az itélet “ama napjának” eseményei a Mt 7,22-23. versekben is láthatók:
“Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”
Pál a 2Tessz 1,7-10. versekben figyelmeztet bennünk a Krisztus eljövetelekor bekövetkező itélet idejére:
“…nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az Ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik Benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.”
Figyeljük meg újra, hogy ez Jézus mennyből való eljövetele, amikor elitéltetnek mind az igazak, mind a gonoszok “ama napon”.
Azonnal az itélet következik, jön az örök jutalom, az örök büntetés vagy az örök élet, Mt 5,46.
A CSECSEMŐK MEGKERESZTELÉSE
ISTENTŐL VAGY EMBEREKTŐL VALÓ-E?
Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, hogy megigazíthasson minket az Ő vére által. Azt mondta tanítványainak, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot hirdetni kell minden népnek. Ezt parancsolta: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek." (Mt 28,19-20).
Jézus Krisztus parancsolta a keresztséget. A keresztség fontos az üdvözüléshez, mert az Úr igéje ezt tanítja, hogy erre az üdvözüléshez szükség van. Jézus mondta: "Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül." (Mk 16,16). Anániás azt mondta Pálnak: "Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét." (ApCsel 22,16). Péter apostol azt írta, hogy a keresztség üdvözít (1Pt 3,21). Amikor megvizsgáljuk az Ú
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 11
Havi: 6
Össz.: 6 479
Látogatottság növelés
Church of Christ - Krisztus Egyháza/Gyülekezete - © 2008 - 2024 - churchofchrist.hupont.hu